1951-re a Rákosi-korszak ereje teljében van. A megfélemlítés és – ha kell erőszakos – terménybegyűjtés időszaka. Az erőltetett iparosításra (elrugaszkodott ötéves tervek, vas- és acél országa…) és a hadiiparra, a hadsereg fejlesztésére – a sosem jött imperialista támadás ellen – költött milliók a lakosságot rövid úton nyomorba döntötte.
A pártbeli politikai tisztogatások mindennaposak. A lakosságot „csengőfrásszal” terrorizálják, amikor az ÁVH emberei – többnyire az éj leple alatt – becsöngettek, majd berontottak a kiszemelt lakásába, és egy fekete Pobjedával elhurcolták az áldozatot. 1950 és 1953 között 1 millió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. 40 ezer embert internáltak, illetve vettek rendőri őrizetbe, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) pedig egyszerűen kitelepítettek, kitiltottak Budapestről. Egy 1953. június 1-i állapotfelmérés szerint Magyarországon 40 734 fő volt bebörtönözve politikai okokból.
Rákosi uralmának 1953-ben – Sztálin halála után nem sokkal – szovjet nyomásra vége lett, de a gazdasági helyzet és az életszínvonal nem lett jobb az elkövetkező években sem, ami egyenes útként vezetett az ’56-os eseményekhez.
1951:
Békekölcsön jegyzésére kényszerítették a dolgozókat, így adóztatva meg milliókat. Lényege, hogy az állam elvárta minden dolgozó állampolgártól, hogy évente nagyjából az egyhavi fizetésének megfelelő összegért békekölcsönt jegyezzen, ezáltal segítse az államot a „békéért folyó küzdelemben”. A békekölcsönért nem kamat járt, hanem sorsoláson húzták ki a nyerteseket, akik kisebb-nagyobb nyereményben részesülhettek, esetleg a kötvény névértékét kapták vissza. A lakosság körében persze nem örvendett nagy népszerűségnek a békekölcsön, mivel a lejegyzett összegek az akkori jövedelmekhez képest nagyok voltak, és a nyeremények igen ritkák. 1956 után felváltotta a lottó, ami egy sokkal népszerűbb, önkéntes „adózássá” vált.
1952:
Az MHK, Munkára, harcra kész egy 1949-ben, szovjet mintára létrehozott tömegsport-mozgalom volt Magyarországon az 1960-as évek közepéig. A központi irányelvek alapján kidolgozott sportprogram alulról felfelé építkezve munkahelyi és falusi szpartakiádokon keresztül országos sportünnepségig bezárólag igyekezett megmozgatni a dolgozó és tanuló ifjúságot. Az MHK mozgalom alapját az atlétika és a természetjárás képezte. Az MHK mozgalom a tömegsportot a szovjet mintának megfelelően központosította. A résztvevőknek meghatározott szinteket kellett elérniük, amik teljesítését különböző szintű jelvényekkel honorálták. Ezeket a teljesítményeket jelentették a központnak. 1953-ban közel 500 000 résztvevője volt az MHK mozgalomnak.
Az lesz és kész. Az 1950-54-és első ötéves tervben megvalósítandó vas és acél országa célkitűzése a valóságtól elrugaszkodott volt. Rákosi eltávolítása után 1953-ban Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió legfelsőbb politikai vezetésének tagja ezt mondta róla:
„A gazdasági tervezésben van bizonyos kalandorság, például a saját vaskohászat túlzott fejlesztésében. Magyarországnak nincs saját vasérce, sem saját koksza. Mindezt külföldről kell behoznia. Senki sem számította még ki, mennyibe kerül Magyarországon egy tonna nyersvas és acél. Olyan nagy olvasztókat építenek, amelyekhez az ércet senki sem ígérte meg. 1952-ben például 700 000 tonna koksz hiányzott. Nagy túlzások vannak egyes nagy beruházások terén is.”
DISZ: A Dolgozó Ifjúság Szövetsége magyar ifjúsági tömegszervezet volt az 1950-es évek első felében. 1955-ben 702 ezer tagot számlált. 1956 októberében, a forradalom idején felbomlott. Szerepét 1957-től a KISZ: Kommunista Ifjúsági Szövetség vette át.
1953:
A megtermelt javakból az államnak be kellett szolgáltatni bizonyos mennyiséget. Aki nem tette, azt „közellátás szabotálásáért” súlyosan megbüntették.
1954:
A Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság, röviden Maszovlet a Malév elődje, amely 1946-tól 1954-ig működött. 1946-ban a Pécs-Budapest járatot a két pilóta önkényesen Münchenbe térítette.
1955:
1956:
1956-os forradalmi plakát:
1956. novemberében a sztrájkoló bányászokhoz szóló plakát:
