A politikai egyetértés széthullása a klímaváltozás ügyében
Hat évvel ezelőtt, amikor az Egyesült Királyság először vállalta, hogy 2050-re nettó zéró szén-dioxid-kibocsátást ér el, a politikai egyetértés szinte teljes volt a parlamentben, így a javaslatot szavazás nélkül, egyszerűen „bólogatva” fogadták el. Azóta azonban a politikai légkör drámaian megváltozott. A Westminsterben a konszenzus megbomlott, és a nettó zéró elérésének kérdése egyre inkább politikai megosztottságot okoz. A Munkáspárt vállalta, hogy 2030-ra tiszta energiát ér el, míg a Zöldek és a Szabaddemokraták még gyorsabb előrehaladást sürgetnek. Ezzel szemben a Konzervatív Párt lassítja a politikai irányvonalat, és most először van egy főbb politikai párt, a Reform UK, amely nyíltan megkérdőjelezi a nettó zéró elérésének szükségességét. Még Tony Blair, a korábbi munkáspárti miniszterelnök is kifejezte, hogy a globális klímaváltozással kapcsolatos megközelítések nem működnek, bár később azt pontosították, hogy intézete támogatja a kormány célkitűzéseit.
Mi történt valójában azóta? 2019-ben, amikor a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátás 2050-re tervezett célját kitűzték, a közvélemény aggodalma a klímaváltozás miatt rendkívül nyilvánvaló volt. Ezrek vettek részt az Extinction Rebellion tüntetésein, és Greta Thunberg, a fiatal aktivista olyan hatással volt, hogy meghívták a parlamentbe is. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutató munkatársa azt mondja, hogy nem tapasztalt jelentős csökkenést a klímaváltozás iránti aggodalomban vagy a nettó zéró támogatásában, még ha az utcákon nem is látunk tömegeket. Az, ami megváltozott, az a téma körüli diskurzus, amely a megélhetési költségek emelkedése és az ukrajnai háború hatására arra fordult, hogy „hogyan érinti ez az emberek zsebeit, és biztonságosabbá teszi-e az országot?” A vita a bal- és jobboldal között egyre polarizáltabb, a Munkáspárt és a Szabaddemokraták szavazói számára a klímaváltozás a „top három” kérdés közé tartozik, míg a Reform párt támogatóinak körében a nettó zéróval szembeni ellenállás nőtt, de motivációjuk csökkent: csupán minden tizedik szavazó tartja fontosnak ezt a kérdést a Nigel Farage pártjára való szavazás során.
A politikai elit körében a konszenzus megbomlása sokkal mélyebb, mint a közvélemény szintjén – mondja Tryl. A Reform párt politikai szereplése, amely a „nettó hülyeség” kifejezést használja kampányának egyik fő témájaként, szintén hozzájárult a klímacélokkal kapcsolatos diskurzus fokozódásához. Richard Tice, a Reform párt alelnöke azt állítja, hogy pártjuk, amely nemrégiben egy helyi választáson győzött, a politikai napirendre tette ezt a kérdést. Szerinte az emberek beszélgetéseiben a bevándorlás mellett a megélhetési költségek és az energiaárak emelkedése is előtérbe került, és az emberek egyre inkább tudatában vannak annak, hogy a megélhetési költségek emelkedése jelentős mértékben az energiaárak növekedésének tudható be.
Adrian Ramsay, a Zöld Párt társelnöke a konszenzus megbomlását „szomorúnak” tartja, és a pártpolitikát okolja érte. Szerinte a politikai spektrum egyes részei hajlamosak politikai labdává tenni a klímaváltozást, de úgy véli, hogy a politikai pártokon belül ésszerű embereknek ellen kell állniuk ennek. Ramsay hangsúlyozza, hogy az embereknek érezniük kell, hogy részt vesznek a klímaváltozással kapcsolatos intézkedésekben, és véleménye szerint a parlamentben létezik egy „értelmes klímaváltozási többség”, amelynek feladata a megfelelő politikák kidolgozása. Szerinte a zöldebb megoldásoknak olcsóbbaknak kell lenniük, hogy az emberek támogassák azokat.
A politikai megosztottság egyre élesebbé válik, különösen a Konzervatív Párt körében, amely a 2050-es célkitűzés bevezetésétől a zöld célok lelassításáig jutott el. Rishi Sunak alatt a célok lassítására került sor, míg Kemi Badenoch már a 2050-es terveket is „lehetetlennek” nevezte, arra hivatkozva, hogy a Munkáspárt tervei tönkretehetik az ország gazdaságát. A konzervatív zöld politikai szereplők azonban úgy vélik, hogy a célok elhagyása korai döntés volt, és remélik, hogy pártjuk újra elkötelezi magát a dekarbonizáció mellett.
A Munkáspárt támogatottsága a klímaváltozási célok iránt vegyes, és sokan figyelmeztetnek, hogy a nettó zéró támogatásuk feltételezett. A kereskedelmi szakszervezetek egyre hangosabban követelik, hogy legyen terv a munkahelyek védelmére a zöld energiára való átállás során. A Labour forrásai szerint a kormány elkötelezett a tiszta energia iránt, és a célok megvalósítása szoros összefüggésben áll a gazdasági növekedés programjával. A volt Labour tanácsadó, John McTernan szerint a tiszta energia iránti elkötelezettség kulcsfontosságú lehet a kormány politikai túléléséhez a következő választások után.
A politikai tőke és az gazdasági remények szempontjából a Labour zöld ügye kulcsfontosságú, és a zöld célok elhagyása súlyos következményekkel járhat. Az Egyesült Királyság politikai tája a klímaváltozás és a nettó zéró célok körüli diskurzus miatt egyre feszültebbé válik, ami számos kihívást jelent a jövőbeli politikai döntéshozók számára.
Ezeket is érdemes megnézni
Kína és az Egyesült Államok kész a tárgyalásra – ki enged előbb a vámok kérdésében?
A halogén hősugárzó előnyei: Hatékony és gazdaságos fűtési megoldás
