Xi igazi kihívása nem Trump kereskedelmi háborúja

Ha Donald Trump nevét említjük a kínai nagykereskedelmi piacokon és vásárokon, valószínűleg egy halvány kuncogást hallunk. Az amerikai elnök, aki 145%-os vámtarifákat vezetett be, nem sok félelmet kelt a kínai kereskedők körében. Ezzel szemben inspirálta az online kínai nacionalisták egy csoportját, akik gúnyos mémeket és vírusvideókat készítettek, amelyekben mesterséges intelligenciával létrehozott Trump, JD Vance alelnök és Elon Musk láthatóak, amint cipőket és iPhone-okat szerelnek össze. Kína nem úgy viselkedik, mint egy olyan ország, amely gazdasági fájdalommal néz szembe; Xi Jinping elnök világossá tette, hogy Peking nem fog hátrálni. „Több mint 70 éve Kína mindig a saját erejére és kemény munkájára támaszkodott a fejlődés érdekében… soha nem támaszkodott senkinek az ajándékaira, és nem fél az irracionális elnyomástól” – mondta a hónap elején. Bizonyos mértékben bizalma abból fakad, hogy Kína ma már sokkal kevésbé függ az Egyesült Államoktól, mint tíz évvel ezelőtt. Az igazság azonban az, hogy Trump kockázatos politikája és a vámtarifák emelése olyan nyomáspontra hat, amely már létezett Kína saját gyengélkedő gazdaságán belül.

A lakáspiaci válság, a növekvő munkanélküliség és az elöregedő népesség következtében a kínai emberek egyszerűen nem költenek annyit, amennyit a kormány szeretne. Xi 2012-ben került hatalomra egy megújult Kína álmával, ez azonban most komoly próbára van téve – nem csupán az amerikai vámtarifák által. A kérdés most az, hogy Trump tarifái elnyomják-e Xi gazdasági álmait, vagy képes lesz-e a létező akadályokat lehetőségekké alakítani? Kínának 1,4 milliárd fős népessége van, amely elméletileg hatalmas belső piacot jelent. De itt van a probléma: a lakosság nem tűnik hajlandónak pénzt költeni, amíg a gazdasági kilátások bizonytalanok. A kereskedelmi háború nem váltotta ki ezt a helyzetet, hanem a lakáspiaci összeomlás. Sok kínai család életmegtakarításait fektette be otthonaikba, csak hogy az árak az utolsó öt évben drámaian csökkenjenek. Miközben a lakásfejlesztők folyamatosan építettek, a piac már összeomlott. Úgy vélik, hogy Kína teljes népessége sem töltené ki az összes üresen álló lakást az országban. A kínai statisztikai hivatal korábbi helyettes vezetője, He Keng két évvel ezelőtt bevallotta, hogy a legrosszabb becslések szerint már elegendő üres lakás van 3 milliárd ember számára.

Ha körutazunk a kínai tartományokban, láthatjuk, hogy tele vannak üres projektekkel – sorokban álló, magasan fekvő betonvázak, amelyeket „szellemvárosoknak” neveztek el. Másokat már berendeztek: a kertek szépen meg lettek művelve, a függönyök keretezik az ablakokat, és úgy tűnik, tele vannak az új otthon ígéretével. De csak éjszaka, amikor nem égnek a fények, látható, hogy a lakások üresek. Egyszerűen nincs elég vásárló, hogy a felépített ingatlanok találkozzanak a kereslettel. A kormány öt éve lépett közbe, hogy korlátozza a fejlesztők hitelfelvételi lehetőségeit, de a lakásárak és ezzel együtt a fogyasztói bizalom Kínában már megsérült. Elemzők februárban a Reuters felmérése szerint 2,5%-os csökkenést prognosztizáltak az ingatlanárakban az idei évre.

A középosztálybeli kínai családokat nemcsak az ingatlanárak aggasztják. Aggódnak amiatt is, hogy a kormány képes-e nyugdíjat biztosítani nekik – a következő évtizedben körülbelül 300 millió ember, akik jelenleg 50-60 évesek, elhagyja a kínai munkaerőpiacot. A kínai Tudományos Akadémia 2019-es becslése szerint a kormány nyugdíjalapja 2035-re kifogyhat a pénzből. Emellett sokan aggódnak amiatt, hogy gyermekeik és unokáik munkát találhatnak, hiszen milliók küzdenek a munkahelykereséssel. A 16 és 24 év közötti városi lakosság több mint egyötöde munkanélküli Kínában, a 2023 augusztusában közzétett hivatalos adatok szerint. A kormány azóta nem tette közzé a fiatalok munkanélküliségi adatait.

A helyzet az, hogy Kína nem tudja egyszerűen „kipörgetni” a gombot, és átállni az Egyesült Államoknak eladott áruk helyi vásárlóknak való értékesítésére. Nie Huihua professzor a Renmin Egyetemen megjegyzi: „Tekintettel a gazdaságra nehezedő lefelé irányuló nyomásra, valószínűtlen, hogy a belföldi fogyasztás rövid távon jelentősen bővülhet.” Zhao Minghao professzor, a Fudan Egyetem Amerikai Tanulmányok Központjának helyettes igazgatója szerint „Kína nem táplál magas elvárásokat a Trump-adminisztrációval folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban… Az igazi csata a kínai belső politikák átalakításában rejlik, például a belföldi kereslet növelésében.”

A gazdaság fellendítése érdekében a kormány milliárdokat jelentett be gyermekgondozási támogatásra, a bérek növelésére és a jobb fizetett szabadságra. Emellett bevezetett egy 41 milliárd dolláros programot, amely kedvezményeket kínál a fogyasztói elektronikai termékek és elektromos járművek vásárlásához, hogy ösztönözze a lakosságot a költésre. Zhang Jun professzor, a Fudan Egyetem közgazdaságtani karának dékánja azonban úgy véli, hogy ez nem „fenntartható”. „Hosszú távú mechanizmusra van szükség” – mondja. „Kezdeni kell a lakosság rendelkezésre álló jövedelmének növelését.” Ez Xi számára sürgős ügy. Az a jólét, amelyet 13 évvel ezelőtt ígért, még nem valósult meg. Xi tudatában van annak is, hogy Kínában egy elkeseredett fiatal generáció aggódik a jövője miatt. Ez pedig komolyabb problémákat okozhat a Kommunista Párt számára: tüntetések vagy zavargások formájában.

A Freedom House Kína Ellenzéki Monitorja által készített jelentés szerint a pénzügyi problémák által vezérelt tüntetések száma az utóbbi hónapokban meredeken megnőtt. Mivel minden tüntetést gyorsan elnyomnak és cenzúráznak a közösségi médiában, valószínűtlen, hogy ez valódi fenyegetést jelentsen Xi számára a közeljövőben. „Csak akkor, amikor az ország jól áll, és a nemzet jól áll, akkor minden ember jól állhat” – mondta Xi 2012-ben. Ezt az ígéretet akkor tette, amikor Kína gazdasági felemelkedése megállíthatatlannak tűnt. Most azonban a helyzet eléggé bizonytalan.

Ami a legnagyobb előrelép

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cpq7y8vl55yo