Új felfedezések a Titanic utolsó óráiról
A Titanic katasztrófájának részletes újraelemzése a legújabb technológiai vívmányoknak köszönhetően új fényt vetett a híres óceánjáró utolsó óráira. A hajó teljes méretű digitális szkennelése számos érdekes és eddig nem ismert részletet tárt fel a 1912-es jéghegy ütközés következtében bekövetkezett tragédiáról, amely során körülbelül 1,500 ember életét vesztette. A vizsgálat során készült 3D-s másolatot a National Geographic és az Atlantic Productions közös dokumentumfilmje, a „Titanic: A Digitális Feltámadás” keretében mutatták be. A Titanic katasztrófája nem csupán egy hajó sorsát jelentette, hanem történelmi esemény, amely máig foglalkoztatja a tudósokat és a közönséget egyaránt.
A szkennelés során 700,000 fényképet készítettek mindenféle szögből, amelyek segítségével sikerült megalkotni a Titanic digitális ikertestvérét. A hajóroncs az Atlanti-óceán 3,800 méter mélyén fekszik, és a mélység miatt a hagyományos merülő járművekkel végzett kutatás csak részleges képet nyújtott a roncsról. Ezzel szemben a digitális szkennelés lehetővé tette, hogy a Titanic teljes, átfogó nézetét megkapjuk, és ezzel új lehetőségeket nyújt a hajó történetének megértéséhez.
A szkennelés révén kiderült, hogy a Titanic orra szinte érintetlenül áll a tengerfenéken, mintha a hajó továbbra is úton lenne, míg a hajó far része egy összegyűrt fémhalmazként hever, ami a süllyedés következtében keletkezett károkra utal. Parks Stephenson, a Titanic szakértője hangsúlyozta, hogy a hajó a legutolsó túlélő tanúja a katasztrófának, és még mindig sok történetet tud elmondani. Az új térképezési technológia új megközelítést ad a Titanic tanulmányozásához, lehetővé téve, hogy a tudósok a roncs minden részletét alaposan megvizsgálhassák.
A szkennelés az eddigi szemtanúk beszámolóival is összhangban van. Például egy porthole-t találtak, amely valószínűleg a jéghegy ütközése során tört össze, megerősítve ezzel a túlélők azon állításait, miszerint a jég a kabinjukba is bejutott a baleset során. Az egyik hatalmas kazánház, amely a hajó hátsó részén található, szintén figyelemre méltó részlet, hiszen a túlélők beszámolói szerint a hajó süllyedésekor a lámpák még világítottak. A digitális másolat azt mutatja, hogy a kazánok egy része behorpadva van, ami arra utal, hogy működtek, amikor a vízbe merültek.
A szimulációk is újabb megértéseket nyújtanak a süllyedésről. A kutatók egy részletes szerkezeti modellt használtak, amely a Titanic terveiből készült, valamint információkat a hajó sebességéről, irányáról és helyzetéről, hogy előre jelezzék a jéghegy ütközésekor keletkezett károkat. A szimuláció kiderítette, hogy a Titanic csak egy pillanatnyi ütközést szenvedett el a jégheggyel, ami sorozatos lyukakat okozott a hajótest egy keskeny szakaszán. A Titanic tervezésekor azt ígérték, hogy a hajó nem süllyed el, még akkor sem, ha négy vízálló rekesz beázik. Azonban a szimuláció kimutatta, hogy a jéghegy által okozott károk hat rekeszre terjedtek ki.
A szakértők szerint a katasztrófa okai apró részletekben rejlenek, hiszen a hajóroncsot érő lyukak mérete körülbelül egy A4-es papírlap nagyságával egyenlő. Mivel ezek a lyukak hosszú szakaszon helyezkedtek el, a víz lassan, de biztosan beáramlott a rekeszekbe, így végül a Titanic elsüllyedt. A roncs alacsonyabb része azonban a hordalék alatt rejtőzik, ezért a károkat nem lehetett közvetlenül megfigyelni.
A Titanic tragédiája ezzel együtt továbbra is jól látható, hiszen az utasok személyes tárgyai szétszórva hevernek a tengerfenéken. A digitális szkennelés új nyomokat ad a 1912-es hideg éjszakáról, de a tudósoknak évekbe telik, amíg minden részletet alaposan átnéznek. Stephenson megjegyezte, hogy a Titanic fokozatosan osztja meg velük a titkait, és minden alkalommal egy kicsit többet árul el a múltjáról.
Ezeket is érdemes megnézni
Az Egyesült Államok megerősítette, hogy magáncégek juttatják el a segélyt Gázába, a ENSZ aggodalma ellenére
Mi az a hibavadászat és miért van szükség rá?
