Fedezd fel az Északi-sark titkos archívumát, ahol a mesterművek másolatai őrződnek

A sarkkörön túl, a Svalbard-szigetcsoport Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között félúton helyezkedik el. A terület fagyos, hegyvidéki és távoli, otthont adva több száz jegesmedvének, valamint néhány szórványos településnek. Ezek közül az egyik Longyearbyen, amely a világ legészakibb települése. A település határában, egy leállított szénbányában található az Északi-sarki Világarchívum (AWA), amely egy földalatti adattároló. Az ügyfelek pénzt fizetnek azért, hogy adataikat filmre rögzítve és a tárházban tárolva őrizzék meg, akár több száz évre is. „Ez egy hely, ahol biztosítani tudjuk, hogy az információ túlélje a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk” – mondja a projekt alapítója, Rune Bjerkestrand, miközben bevezet minket az épületbe.

Fejlámpák fényénél egy sötét folyosón haladtunk, követve a régi síneket, egészen 300 méterre a hegy belsejébe, ahol elértük az archívum fémajtaját. A tároló belsejében egy konténer áll, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyikben filmtekercsek találhatóak, amelyekre az adatokat rögzítették. „Ez sok emlék, sok örökség” – mondja Bjerkestrand. „Bármilyen anyag lehet, digitális műalkotások, irodalom, zene, filmes anyagok, bármi, amit csak el tud képzelni.” Az archívum nyolc éve történt megnyitása óta több mint 100 betét érkezett intézményektől, cégektől és magánszemélyektől, több mint 30 országból. A digitalizált tárgyak között szerepelnek 3D-s szkennek és modellek a Tádzs Mahalról, ősi kéziratok a Vatikáni Könyvtárból, a Föld műholdas megfigyelései, valamint Edvard Munch Síkítása, Norvégia egyik legértékesebb festménye.

Az AWA kereskedelmi működésű, és a norvég Piql adatmegőrző cég technológiájára támaszkodik, amelynek Bjerkestrand is az irányítója. Az archívum ötlete a Global Seed Vault, egy vetőmagbank ihlette, amely mindössze néhány száz méterre található, és ahol a növények helyreállíthatók természeti vagy ember által okozott katasztrófák után. „Ma sok kockázat fenyegeti az információt és az adatokat” – mondta Bjerkestrand. „Van terrorizmus, háború, kibertámadók.” Véleménye szerint Svalbard tökéletes hely egy biztonságos adatmegőrző létesítmény számára. „Messze van mindentől! Messze a háborúktól, válságoktól, terrorizmustól, katasztrófáktól. Mi lehetne biztonságosabb!”

A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben nulla fok alatt marad; ezek a körülmények ideálisak a filmek védelmére évszázadokig. Ha a globális felmelegedés következtében a vastag sarkvidéki permafrost megolvadna, az archívum még mindig elég robusztus ahhoz, hogy megőrizze tartalmát – állítja. A kamra hátsó részében egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Kódarchívumát tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt archiválta a nyílt forráskódú kódok százait, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások építőelemei. A programozási nyelvek, mesterséges intelligencia eszközök és minden aktív nyilvános adattár is itt található, amelyet 150 millió felhasználója írt.

A Piql központjában, Dél-Norvégiában az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. „Az adat egy bitekből és byte-okból álló sorozat” – magyarázza Alexey Mantsev, a cég vezető termékfejlesztője, miközben a film a keze alatt halad. „A bitjeinket képekké alakítjuk. Minden kép körülbelül nyolcmillió pixelt tartalmaz.” Miután ezeket a képeket kiértékelték és kidolgozták, a feldolgozott film szürke színűvé válik, de közelebbről nézve apró QR-kódok tömegének tűnik. Az információ nem törölhető vagy módosítható, és könnyen visszakereshető – magyarázza Mantsev. „Vissza tudjuk szkennelni, és dekódolni az adatokat, ugyanúgy, mint ahogy egy merevlemezről olvasnánk, de mi a filmből olvasnánk az adatokat.” Az egyik legfontosabb kérdés a hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatban az, hogy az emberek megértik-e, mi van megőrizve, és hogyan lehet azt visszanyerni évszázadok múlva. A Piql ezt is figyelembe vette, így egy útmutatót is nyomtatnak a filmre, amelyet nagyítva és optikailag lehet olvasni.

A digitális világban nap mint nap több adatot használnak és generálnak, mint valaha, de a szakértők régóta figyelmeztetnek a potenciális „digitális sötét korra”, mivel a technológiai fejlődés elavulttá teheti a korábbi szoftvereket és hardvereket. Ez azt jelentheti, hogy a most használt fájlok és formátumok hasonló sorsra juthatnak, mint a floppy lemezek és DVD-meghajtók a múltban. Számos cég kínál hosszú távú adatmegőrzést, a legelterjedtebb forma a mágneses szalagos kazetták, amelyek LTO néven is ismertek, de újabb innovációk is ígérik, hogy forradalmasítják az információk megőrzését. Például a Microsoft Project Silica néven 2 mm vastag üveglapokat fejlesztett ki, amelyekre erős lézerekkel adatokat vihetünk át. Eközben a Southamptoni Egyetem tudósai egy úgynevezett 5D memória kristályt hoztak létre, amely a humán genom rekordját mentette el. Ez is bekerült a Memory of Mankind archívumba, egy másik tárolóba, amely történelmi dokumentumokat véd a sóbányában Ausztriában.

Az Északi-sarki Világarchívum évente három alkalommal fogad betéteket, és a BBC látogatása alatt veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin zeneszerző kéziratai voltak a legfrissebb filmtekercsek között, amelyek az archívumba kerültek. Christian Clauwers fotós, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett Csendes-óceáni szigeteket dokumentálta, szintén elhelyezte munkáit. „Feltöltöttem felvételeket és fényképeket, vizuális tanúkat a Marshall-szigetekről” – mondta. „A sziget legmagasabb pontja három méter, és hatalmas hatásokkal néznek szembe az éghajlatváltozás miatt.” „Nagyon alázatos és szürreális élmény volt” – mondta Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Örökség Alapítvány örökségi gyűjteményeinek vezetője, miután elhelyezte a nyilvántartásokat, mérnöki rajzokat és történ

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c7vnyn17p57o