David Dimbleby: A szabad piac örökké tart, amíg meg nem érkezett Trump

Az 1974-es év sokunk számára emlékezetes marad, különösen azok számára, akik a politikai és gazdasági feszültségek időszakában éltek. Ekkoriban az infláció folyamatosan emelkedett, és a brit kormány a szakszervezetekkel folytatott harc közepette állt, amely a munkások bérére vonatkozott. A kormány helyzete szinte bénultságba fulladt: ha szembeszálltak volna a bányászokkal, akkor a sztrájkok leállíthatták volna az energiarendszert, viszont ha engedtek volna nekik, az infláció még inkább elszabadulhatott volna. Ekkor érkezett a globális olajválság, amely váratlanul káoszba taszította a gazdaságokat, így a brit gazdaságot is. A kormány háromnapos munkahét bevezetésére kényszerült, és a villanyáram kimaradása mindennapossá vált, gyakran figyelmeztetés nélkül. Úgy tűnt, a kormány csak annyit várt el tőlünk, hogy elviseljük ezt a helyzetet.

Ez az év volt az is, amikor elkezdtem a BBC Panorama című aktuális eseményekkel foglalkozó műsorának a vezetését. Rengeteg időt töltöttünk el a különböző javaslatok megvitatásával, és sokféle elképzelés merült fel arra nézve, hogy mit is kellene tenni. Voltak olyan javaslatok is, amelyek szerint a szakszervezetek hatalmát csak egy katonai puccsal lehetne visszaszorítani. Ekkor merült fel egy másik, radikális ötlet is, amelyet Keith Joseph konzervatív politikus javasolt. Ez az elképzelés a szabad piacra vonatkozott, amely a második világháború utáni konszenzus ellen ment, miszerint a kormánynak kell irányítania a gazdaságot. Joseph meggyőződése volt, hogy ha a piacokat szabadon hagyják, azok a nemzet számára nagyobb jólétet és biztonságot fognak hozni.

A nyolcvanas években, Margaret Thatcher kormánya alatt, a szabad piac gyorsan átalakult egy radikális elképzelésből a brit valóság részévé. Az emberek egyre inkább kezdték elfogadni, hogy a magánszektor kulcsszerepet játszik az alapvető közszolgáltatások, például a víz, az áram és a gáz biztosításában. Ekkor, 1983 után, Thatcher reformjaival a brit gazdaság átalakítása gyors ütemben zajlott. A privatizációs program keretében számos állami vállalat részvényeit kínálták eladásra a nagyközönségnek, így a brit emberek is részeseivé válhattak a kapitalizmusnak.

A brit társadalom átalakulása nem csupán gazdasági, hanem kulturális forradalom is volt. A részvények vásárlásának lehetősége sok ember számára új perspektívát nyújtott, és a pénzügyi szektor reformja, a Big Bang néven ismert esemény, még több lehetőséget teremtett a lakosság számára. Az emberek megismerhették a tőzsdei kereskedést, és sokak számára lehetővé vált, hogy részesedjenek a gazdasági növekedésből.

Azonban a reformokkal együtt megjelentek a problémák is. James Goldsmith, aki sikeres üzletember volt, figyelmeztetett arra, hogy a szabad piac rendszere nem védi meg a hazai érdekeket, és a maximális nyereség érdekében a vállalatok hajlamosak lehetnek elhagyni a helyi munkaerőt, ezzel rombolva a közösségeket. Goldsmith aggodalma valósággá vált, amikor a brit emberek a 2016-os Brexit népszavazás során megmutatták, hogy nem érzik magukat részesének a globalizáció által hozott változásoknak.

A Thatcher által elindított privatizációs program és a szabad piac eszméje ma már egyre inkább vitatottá válik. A brit közszolgáltatások privatizálása nem mindig hozta meg a várt eredményeket; a vállalatok gyakran a profitmaximalizálásra összpontosítanak, miközben a közszolgáltatások minősége nem javul. Az emberek ma már egyre inkább azt érzik, hogy a privatizációs ígéretek nem teljesültek, és a közszolgáltatások helyett a részvényesek profitjának növelésére összpontosítanak.

A szabad piac védelme ma különösen nehéz helyzetben van. Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke, aki a kapitalizmus haszonélvezőjeként vált ismertté, éppen azért támadta a szabad piacot, mert úgy vélte, hogy a globális kereskedelem nem szolgálja az amerikai emberek érdekeit. Ez az ellentmondás felveti a kérdést, hogy a szabad piac valóban fenntartható-e, vagy szükség van-e új megközelítésekre a gazdasági rendszer átalakításához. A jövő tehát bizonytalan, és a történelem tanulságai arra figyelmeztetnek, hogy a gazdasági rendszereknek alkalmazkodniuk kell a társadalmi igényekhez, különben a társadalmi feszültségek csak fokozódni fognak.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx2gey6pvddo